O1:Nyomon

Az eredmény pozitív lett azaz megegyezett Dennis vérével.Első utam a South Street-i rendőrségre
vezetett ahol segítőkészen fogadtak:
-Hölgyem!Megvizsgáljuk az ujj lenyomatokat,és meglátjuk mi lesz az eredmény!Kérem addig várjon türelemmel és nyugodjon le, mert ez az idegesség nem vezet
semmire!-nyugtatgatott a sherrif
-Értem!De tudja a legjobb barátnőmről van szó!Maga meg tudna nyugodni ha esetleg a gyermekeivel vagy a feleségével történne ez?Ön is keresné a gyilkosát nem?-csapkodtam az asztalt
-Szedjen be egy-két nyugtatót és feküdjön le!Amíg az eredményre várunk addig adunk önnek egy szobát.-vezetett ki az ajtón
Egy sötét folyosón vezetett végig,majd amikor egy szobához értünk,kinyitotta annak zárát.
-Ez egy cella!Be nem megyek ide!-ripakodtam
-Ez csak egy átmeneti megoldás ma éjszakára kérem nyugodjon meg,mindjárt idejön magához egy szociális munkás aki elbeszélget magával a dolgokról-mosolygott haloványan
Mi?Nekem nem kell semmilyen agymosó pszcihológus-gondoltam
Nem szóltam inkább semmit,mert akkor szerintem még
az ajtót is rám zárja.Próbáltam felkapcsolni a villanyt,de nem lehetett.
-Nagyszerű áram sincs!-bosszúskodam szép csendesen
Az ajtóban egy igazán helyes 30-35 éves
 úriember állt meg,és együttérzően felém jött megfogta a vállam és így szólt:
-Engedje,hogy segítsek magán!-még mindig fogta a vállam,amitől kezdtem kellemetlenül érezni magam
Választ nem adtam,csak egy nagyon pici fejbillegetést
amire elengedte vállam.Felállt,és körbe- körbe kezdett
sétálni az ici-pici szobában a halovány beszűrődő fényjáték mellett.Hmmm-ögött egy sort
és elcsendesedett.
-Miért nem hagyja,hogy segítsek?
-Nincs szükségem mások segtségére!Eddig megoldottam a dolgaim,most is megfogom és most kérem távozzon!-utasítottam rezgő hangon
Elindult az ajtó fele,megtorpant és visszanézett:
-Viszlát Hölgyem!-maga után halkan csukta be az ajtót.
Ágyamra összeroskadtam és csendesen sírni kezdtem.
Mr.Spirka a folyosó őre benézett hozzám.